170 éve született Baross Gábor 1848. június 6. Pruzsinán.
A dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt.
A vasútügy terén elért fejlesztései miatt „vasminiszternek” nevezték.
Rendkívüli munkabírással rendelkezett, önmagát és környezetét sem kímélte.
Hivatali beosztottjaitól pontos munkát követelt, csak a legjobb szakemberek tudtak mellette kitartani.
A miniszteri felelősség kérdésében az volt az álláspontja, hogy a hibákért nem az apparátus a felelős, hanem a miniszter egy személyben. Intézkedéseit az ellenzéki pártok nem támadták. Lépéseit a hazája iránti szeretet irányította, a közjó szolgálata.
Életművét már kortársai is Széchenyi alkotásaihoz hasonlították.
„Nem kicsinyes pártpolitikai, vagy önző célokért való küzdésben látta ő a képviselői kötelességek teljesítését, hanem abban a törekvésben, mely mindenben a nemzetnek akar hasznára válni.”
Baross Gábor 1848. június 6-án született a felvidéki Pruzsinán, elszegényedett nemesi családban.
Tanulmányai alatt magát tartotta el, diáktársait tanította. Középiskoláit Léván, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte,
Jogi ismereteit Pesten szerezte. Visszatérve szülőföldjére főjegyzőként dolgozott, és újságot indított Vágvölgyi Lapok címmel.
1875-ben választották meg országgyűlési képviselőnek, már 27 évesen pártjának vezérszónoka lett.
Majd nagyobb nyugat-európai körútra ment, hogy tanulmányozza a fejlett nyugati közlekedést.
1883-ban közlekedésügyi államtitkárrá nevezték ki.
1886 és 1889 között a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium miniszteri posztját töltötte be, de közben a Vallás- és Közoktatási illetve a Belügyminisztérium felügyeletét is ellátta.
1889-en a Kereskedelemügyi Minisztérium élére került.
1892 tavaszán munka közben a Vaskapu szabályozás fölülvizsgálata során megbetegedett, és pályája csúcsán, negyvennégy évesen 1892. május 8-án váratlanul hunyt el.
Mit tett ez az ember? Mivel szerezte meg nemzetének általános megbecsülését?
Megreformálta Magyarország közlekedési rendszerét.
A magyar ipar és kereskedelem felvirágzásához olcsó, gyors utazásra, pontos szállításra volt szükség.
Legjelentősebb reformja az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt.
Ez a sok vasúttársaság díjszabását egyesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette.
A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a mezőgazdaság versenyképességét is segítette.
A MÁV megteremtője volt, a vasútvonalak nagy részét államosította, elérte, hogy az addig ráfizetéses vasút az állam fő jövedelemforrásává lett.
A vagon- és mozdonyparkot növelte, a vasúti hálózatot továbbfejlesztette. (Az addigi 1348 km hálózat még további 4000 km-rel növekedett.)
A Vaskapu csatorna kiépítésének elindítása is az ő érdeme, ez volt az évszázad egyik legjelentősebb belvízi hajózást segítő európai beruházása.
Gazdaságpolitikusként az ipari szakoktatás fejlesztése fűződik nevéhez.
Az ő intézkedései közé tartozott a Posta és Távírda egyesítése, a Budapest-Bécs közötti telefonkapcsolat kiépítése, a Postatakarékpénztár megalapítása.
Kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett, a vasúti tisztviselőknél előírta a magyar nyelvtudást.
A Pesti Hírlap halála után így emlékezett meg róla:
„Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat. Azért a nép, mert minden ember széles Magyarországon érezte reformjainak jótéteményét. A munkások, betegek, bénák is, kiket baleset ellen törvényesen biztosított. És mert a korrupciót üldözte, a kötelességteljesítést szigorúan követelte, ezzel is új szellemben jótevője volt nemzetének. Méltó tehát mindnyájunk kegyeletes emlékére.”
Ácsné Csáki Ildikó
|
